Az Agromonitor cikksorozatának második része az EU-csatlakozás utáni tejpiaci szabályozások alakulását vizsgálja.
Bár az uniós csatlakozás előtti szabályozás – a minél magasabb kvóta megszerzése érdekében, amelyet azóta 75 százalékban sikerül kihasználni – erőszakosan eltérítette a piaci folyamatoktól a tejágazatot, az uniós tagként elszenvedett leépülés csak részben köszönhető ennek. Jelentős része van a tejágazati kudarcokban annak, hogy a külföldi tulajdonú élelmiszerhálózatok eltorzítják az importtermékek árait azzal, hogy azoknál nem alkalmaznak árrést, míg a magyar termékeket 80-100 forintos haszonkulccsal forgalmazzák. Így nem meglepő, hogy az import ötszörösére, ugyanakkor az export csupán duplájára nőtt az uniós csatlakozás óta, és a nem Magyarországon termelt tejtermékek aránya a hazai piacon elérte a 25 százalékot, sőt, az UHT-tejeknél 75 százalékos részarányt tesznek ki.
Sokkhatásként érte az uniós csatlakozás a magyar tejpiaci szereplőket: május első hetében már az volt a hír, hogy literenként 85 forintért kezdte árulni a Spar hálózata a 1,5 százalék zsírtartalmú dobozos friss tejet, amire a Penny Market hasonló árral reagált. Bár már a csatlakozás előtt is jövendölték, hogy az uniós belépés árcsökkenést hoz, a normál árnál 40-50 forinttal alacsonyabb még nem az új uniós import, hanem csupán az áruházláncok akcióinak következménye volt. Ezek az akciók azonban még inkább meghozták a kereskedők kedvét az árcsökkentés kikényszerítésére.
Importnyomás, csökkenő termelés
Az alacsonyabb árakat az áruházláncok úgy érik el, hogy nem csupán magyar üzleteik számára szereznek be árut, hanem közép-európai tendereket írnak ki, amelyeken akár 30 százalékkal is az aktuális belpiaci árak alá mehetnek – magyarázták a hirtelen áresést a piacot később is meghatározó kereskedői magatartással Tej Terméktanácsnál. Az árak ugyanakkor egy olyan helyzetben estek ilyen mértékben, amikor a behozatalt – időlegesen – fékezte, hogy az importőrök közvetlenül az EU-csatlakozást megelőző héten még nem kaptak pontos tájékoztatást arról, milyen kísérőokmányokkal kell ellátniuk a tejtermékszállítmányokat. A termelők ebben az időszakban 58-68 forintos literenkénti felvásárlási ársávban értékesítették a tejet, amelynek a “tetejét” azok a felvásárlók fizették meg, amelyek exporttámogatást vettek igénybe, mivel a megállapodás szerint ezek június végéig kötelesek voltak ennyit fizetni felvásárlási árként. Év végén mindenesetre arról számoltak be a termelők, hogy literenként 8 forint veszteségük keletkezett a tejtermelésen.
2004 decemberében ismét az utakra vonultak tüntetni a gazdák. A szervezők az elmaradt állatjóléti támogatásaikat követelő sertéstartók voltak, de csatlakoztak a tejtermelők is, akik ki akarták csikarni, hogy hirdessenek literenként 68 forintos irányárat a tejre. Ez már csak azért is furcsa volt, mert az EU-ban tejre nem, csupán a vajra és a tejporra határozták meg ezt az árkategóriát. A tejtermelés közben csökkent: a 2003-as mennyiségnél 7 százalékkal kevesebbet, 1,4 milliárd litert vásároltak fel a feldolgozók az uniós csatlakozás évében.
A termeléscsökkenés – további 90 millió literrel – és az importdömping 2005-ben is folytatódott, utóbbi dinamikája pedig még erősödött is . A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a tej ára márciusban az egy évvel azelőttinek – azaz még az EU-csatlakozás előttinek – csupán 94,1, míg a sajté a 97,7 százaléka volt. Az olcsó áruk főleg az uniós országokból származtak, és az import nyomta le a hazai gyártók árait is. Utóbbiak azzal voltak kénytelenek szembesülni, hogy az EU a tejszektorban fokozatosan leépíti az exporttámogatásokat, így olyannyira veszteségessé vált a tejpor- és a vajkivitel, hogy a felhalmozódó termékfelesleget érdemesebb lett más EU-tagállamokban értékesíteni. Ez az áru például ultrapasztőrözött, úgynevezett UHT-tej formájában jött Magyarországra, azon ugyanis “csak” feleannyit bukott az exportőr, mint ha tejporrá vagy vajjá dolgozta volna fel a nyers tejet. Jellemző piaci tapasztalat volt, hogy az uniós csatlakozás óta megszaporodtak a különböző importjoghurtok és -sajtféleségek, amelyek között magas a lejárthoz közeli, gyengébb minőségű termékek aránya.
Az uniós tagság első évfordulóján azért ostorozták az agrárkormányzatot, mert nem sokat tett az élelmiszerdömping ellen, amire éppen a tejpiacról hoztak példát: a 2,8 százalékos zsírtartalmú – elsősorban szlovák és cseh – tej ellepte a magyar élelmiszerüzleteket, miközben a “2,8-as” tej előállítására és forgalmazására egyedül Magyarország kapott jogot a csatlakozási tárgyalásokon kiharcolt derogációval.
Átmeneti tejhiány
Már ebben az évben megjelentek magyar tejtermelők az olasz piacon, ahol a nyerstejért jobb árat tudtak elérni, 2006-tól pedig még erőteljesebb lett az alapanyag-kivitel. Abban az évben már az EU-ban is csökkent a tejmennyiség, a támogatási rendszer ugyanis arra ösztönözte a gazdákat, hogy ahol nem nyereséges a termelés, ott számolják fel a tehénállományt. Magyarországon az első félében 5,5-6 százalékkal emelkedett a nyerstej felvásárlási ára, de a feldolgozók ezt csak augusztustól próbálták a kereskedelemben is érvényesíteni – de költségnövekedéseiket teljes mértékben nem tudták érvényesíteni a kereskedőknél.
2007-ben már látványosan drágult a világpiacon a tej a hosszú nyári kánikula, az ázsiai fogyasztás megélénkülése és a bioüzemanyagok népszerűsége nyomán megugrott takarmányárak miatt. Magyarországon szeptemberben már hiánycikké is vált a magyar tej néhány üzletlánc polcain. Az olasz árak ebben az időszakban 20-40 százalékkal haladták meg a magyar felvásárlási árakat, így a nyerstej-kivitel még erőteljesebb lett. De nem csak Olaszországba szállítottak a magyar termelők, hanem Romániába is, ott ugyanis a minőségi tej hiányzott a piacról. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai szerint 2007 első félévében a tej és tejszín termékkategóriában 18,27 százalékkal nőtt a kivitel mennyisége az előző év hasonló időszakához képest – miközben a harmadannyi mennyiségű import 64,82 százalékkal lett több -, de például a kefír és joghurt kategóriában 179 százalékos az exportnövekmény. Az export okozta űr meglátszott a belföldi árakon is: a KSH szerint a tej termelői ára 2007 júliusában 9,2 százalékkal nőtt, a fogyasztóknak pedig augusztusban 4,3 százalékkal kellett többet fizetniük, mint az előző hónapban. Az agrártárca ekkor szerette volna egyes termékek áfáját 20-ról 5 százalékra csökkenteni, de az ötlet végül a kormány elé sem került, mert – a hivatalos magyarázat szerint – az élelmiszer-infláció nem érte el a 20 százalékot.
Aránytalan profitmegosztás
Míg 2008 elején még a tej felvásárlási ára – az állati termékek átlagos, 17,2 százalékos emelkedését meghaladva – 39,8 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál, augusztusban már tiltakozó akciók szervezésével fenyegetőztek a tejtermelők, mivel a tej felvásárlási ára az év eleje óta folyamatosan csökkent. Szeptemberben már az volt a hír, hogy 129 forintos áron árulta az egy literes, dobozos, ultrapasztőrözött tejet a Tesco üzletlánc. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet augusztusban a 2,8 százalékos UHT-tejre 240 forintos literenkénti átlagárat mért, így az idézett akciós ár akkor is feltűnő volt, ha az 1,5 százalékos tejre vonatkozott. Így nem véletlen, hogy a termelők leginkább az áruházláncok ellen ágáltak, mondván, hogy azok az olcsó importtal és a tejfeldolgozókat sújtó egyéb terhekkel – például polcpénzzel, listázási díjjal – nyomták le az árakat, ezért aztán novemberben két üzletlánc logisztikai központja előtt tüntetek is.
2008 tejpiaci árzuhanással indult, az európai tejtöbbletek olyan szintre nyomták le az árakat, hogy a tejtermelők literenként 20 forintos veszteségről beszéltek. Az év elején a 109 forintért árult cseh UHT-tej verte ki a biztosítékot, majd hamar kiderült, hogy árletörésre hazai ári is alkalmazható, amikor még januárban megjelentek az Auchan polcain a Minna 108 forintért árult 1,5 százalékos UHT-tejei. Ez az ár az akkori viszonyok között 40 forint körüli nyerstej-árat feltételezett. Az előző évben a januári literenkénti 94-96 forintos felvásárlási ár az év végére 70 forint környékére süllyedt, míg januárban átlagosan 60-65 forintot adtak a feldolgozók 1 liter tejért. Beindult ugyanakkor az úgynevezett spotpiac, ahová a szerződés nélkül termelt mennyiség került, itt pedig már 42-45 forintért is tejhez lehetett jutni.
Júniusban ismét demonstráltak a tejtermelők, az uniós gazdák luxembourgi tüntetéséhez csatlakozva. Az ebben az időszakban már 25 forintos veszteségről beszéltek – amiből 8,06 forintot az unió kvótatámogatása kompenzált -, és ennek megtérítését várták. Szerintük ugyanis a problémát az EU okozta azzal, hogy előző év áprilisában – a tejhiányos helyzetben – 2 százalékkal megemelte a nemzeti termelési kvótákat, a lépés következtében csökkent felvásárlási árakra pedig Brüsszel nem reagált. Az agrártárca épülete és áruházláncok előtt is tiltakozó megmozdulásokat tartottak, utóbbiakkal szemben a konkrét kifogásuk az volt, hogy míg nyerstej felvásárlási ára közel 38 százalékkal csökkent egy év alatt, a fogyasztói ár csupán 5 százalékkal – miközben a feldolgozók is mérsékelték értékesítési áraikat 18 százalékkal.
A termékpályán belüli aránytalan profitot az Agrárgazdasági Kutató Intézet későbbi adatai is alátámasztották. 2009-ben publikált számai szerint a nyerstej felvásárlási ára2008 januárban érte el a csúcspontját, literenként 95 forintnál is többet adtak érte. Ez 2009 nyarára 50-55 forint közé süllyedt, és az év utolsó harmadára is csak alig emelkedett, miközben a termelők költsége 75-85 forint között mozgott. Augusztusban a gazdák az egy évvel korábbinál 27 százalékkal kevesebbért, 55 forintért adták el a tejet a feldolgozóknak, akik ugyanezen idő alatt 12 százalékkal csökkentették az áraikat. A fogyasztók viszont 2009-ben a 2008 augusztusinál 1,8 százalékkal többet fizettek az üzletekben a tejtermékekért. A Tej Terméktanács összesítése is ezt támasztotta alá: 2009 második felére 2008 január óta a feldolgozók átadási ára, illetve a nettó fogyasztói ár közti árrés a 2,8 százalékos UHT tej esetében 38-ról 71, a 20 százalékos zsírtartalmú tejfölnél 49-ről 95, a trappista sajtnál pedig 2,5-ről 64 százalékra ugrott.
Brüsszel engedélyezte a kvótatámogatás előrehozott kifizetését, illetve 280 millió eurós rendkívüli támogatást adott a termelőknek, ami 2009-ben annyit jelentett, hogy már október második felében megkezdték a kvótaliterenként akkor 8,6 forintos, összesen 16 milliárd forint támogatás kifizetését a 7719 erre jogosult tejtermelőnek. A 280 millió eurós keretből a magyar gazdáknak 890 millió forint jutott, amivel az agrártárca szerint literenként 22-23 forintos szubvenciót kaphattak a termelők.
A szakmabeliek megítélése szerint ugyanakkor az uniós tejválság megoldását nem a brüsszeli adminisztratív intézkedések, hanem a világpiaci áremelkedések jelentették. Ez itthon is éreztette hatását, miközben a kereslet is nőtt. Utóbbiból azonban nem a magyar tejpiaci szereplők profitáltak: a 2010-es 2-4 százalékos belföldi tejpiac-növekedést a tejtermékimport nyelte le.
Forrás: agromonitor.hu
